Nem patogén baktériumok, Pathogének I. - SotePedia

Paraziták Az embert életében sokféle betegség fenyegeti. Ezek egy része a szervezet működési zavarainak tulajdonítható, többségük azonban külső hatásokra következik be.

Ezek lehetnek fizikai sérülések vagy kémiai tényezők, legtöbbször azonban valamilyen más élő szervezet, növényi méreg, állati parazita, vírus, vagy baktérium; az utóbbiakat kórokozónak nevezzük.

Az állatoknak, növényeknek, sőt a mikroorganizmusoknak is vannak kórokozói, a továbbiakban azonban csak az emberi megbetegedésekkel foglalkozunk. A megbetegedés a szervezet különböző részeire, szerveire, szervrendszereire terjedhet ki; tárgyunk szempontjából az nekrotróf paraziták, a gyomor- és bélrendszer megbetegedéseit vesszük szemügyre.

Ezeket általában az élelmiszerrel bejutó mikroorganizmusok okozzák. Az élelmiszerrel terjedő kórokozók ismertetése előtt tekintsünk át néhány alapfogalmat, amelyekre az egyes kórokozó mikroorganizmusok és az általuk okozott betegségek megismerésében szükségünk lesz.

Alapfogalmak A megbetegítés képessége a patogenitás, a betegséget okozó élőlény patogén, a kórokozó gazdája pedig az a szervezet, amelyet megbetegít.

Nem patogén baktériumok betegség kialakulásában tehát két tényező kölcsönhatása játszik szerepet: a patogén és a gazda, amit egy harmadik tényező befolyásol, a környezet, amelyben egymásra hatnak. Mindhárom tényező szükséges a megbetegedés létrejöttéhez; viszonyuk azonban összetett és változó. Mind a kórokozó megbetegítő képessége, mind a szervezet fogékonysága, mind a feltételek, hogy találkozzanak, különböző mértékben adódhatnak elő.

A patogenitás tényezői A kórokozóknak több típusát különböztetjük meg.

A hasznos baktériomokról – közérthetően

Obligát patogénnek nevezzük azokat a kórokozókat, melyek csak gazdaszervezetben életképesek, tápközegben nem tenyészthetők. Fakultatív kórokozónak tekintjük azokat a mikroorganizmusokat, amelyek tápközegben is tenyészthetők, de kórokozóként viselkednek megfelelő gazdaszervezetben. Opportunista kórokozók azok a mikroorganizmusok, amelyek egészséges szervezetet nem betegítenek meg, csak azt, amelyet valamilyen hajlamosító tényező fogékonnyá tesz.

Ilyen hajlamosító tényező például a cukorbetegség, az alkoholizmus, a HIV-fertőzöttség stb. Lehetséges, hogy ugyanaz a kórokozó egy másik szervezetben nem tud betegséget kialakítani, vagyis arra nézve apatogén. Így pl. Typhi patogén az emberre és az emberszabású főemlősökre, de apatogén más emlősállatokra.

Kovács Anikó, gyógyszerész A baktériumok csak néhány mikrométer átmérőjű egysejtű élőlények, mégis ha a betegséget okozó fajtáik megtámadják a szervezetünket, súlyos, kezelés nélkül akár halálos betegségeket is tudnak okozni. Fontos leszögezni, hogy nem minden baktérium okoz betegséget. Testünkben is nagyon sok baktérium él, melyekkel szimbiózisban élünk, vagyis az együttélés mindkét fél számára hasznos. Ilyenek például a bélbaktériumok, melyek bizonyos ételek feldolgozásában vannak segítségünkre, sőt egyes gyógyszerek hatása vagy vitaminok felszívódása nem jöhetne létre a közreműködésük nélkül. Ezeket a baktériumokat apatogéneknek hívjuk, ami azt jelenti, hogy ép immunrendszerű embereken nem okoznak megbetegedéseket.

A kórokozó patogenitása több tényező függvénye. Ilyenek a fertőzőképesség, a szaporodóképesség és a méreganyagképzés. A fertőzőképesség a kórokozónak az a tulajdonsága, hogy a gazdaszervezet valamely pontján fertőzést tud kialakítani.

Az inváziós képesség arra a képességre utal, hogy a kórokozó elszaporodva tovább tud terjedni a fertőződés környezetében levő sejtekbe, valamint távolabbi szövetekbe. A toxicitás a betegséget okozó méreg termelésének képességét jelenti. A patogenitás fokozatát, a megbetegítő képesség mértékét a virulencia fejezi ki.

A virulens kórokozó az általában ellenálló gazdaszervezetet is képes megbetegíteni. Ehhez az nem patogén baktériumok virulens kórokozónak a szervezetbe jutott, kis számú sejtje is elegendő pl.

• Anton van Leeuwenhoekmikroszkópja segítségével először figyelt meg baktériumot Az első baktériumokat Anton van Leeuwenhoek [8] holland természettudós pillantotta meg -ben, egy saját maga által készített egylencsés, kétszázszoros nagyításra képes mikroszkópban.
• Legyőzte a nemi szemölcsöket
• Az emberi bőr, a száj- és orrüreg, a hüvely és az emésztőrendszer baktériumok milliárdjait tartalmazza.
• Családi rákközpont Royal Melbourne
• Он удивлялся тому, как устная речь вообще выжила, не находя себе употребления, но позднее обнаружил, что люди Лиса очень любили пение и вообще все виды музыки.
• Kórokozó – Wikipédia

A virulencia mértékét mikrobáknál az LD50 értékkel adják meg. A virulencia faktorok lehetővé teszik a patogén mikroorganizmusok számára a gazdaszervezethez való szelektív kötődést; a gazdaszervezet megszállásával vagy elpusztításával a tápanyagokhoz való hozzáférést; a gazdaszervezet védekezésének a legyőzését.

Pathogének I.

A legfontosabb virulenciatényezők az adhezinek, amelyek a patogénnek a gazdaszervezethez való nem patogén baktériumok segítik elő; az invazinok, amelyek a sejtekbe hatolást előmozdító molekulák; továbbá a toxinok, a mikrobák által kiválasztott és a sejteket mérgező, működésüket bénító anyagok.

A legtöbb patogénnek számtalan virulenciafaktora van, amelyek meghatározzák, hogy nem patogén baktériumok gazdaszervezetet tud megtámadni, milyen szövetekbe hatol be és a betegségnek milyen tüneteit váltja ki.

Ha valamelyik tényező hiányzik, a patogén csökkent virulenciájú, vagy avirulens. A virulens patogén mikroorganizmus képes a sejtek felületén lévő receptormolekulákhoz kötődni. Ezt segítik elő a baktériumok fimbriái és pilusai; pl. A flagellumokkal mozgó baktériumok elérik azokat a helyeket, ahol megkötődhetnek 4.

A behatolást teszik lehetővé az nem patogén baktériumok, amelyek átrendezik a sejtek citoszkeletonját és a baktériumot a gazdasejtbe juttatják.

Mik a különböző típusú kórokozók?

Az inváziós képesség különösen fontos a bélcsatornát kolonizáló patogén mikrobák számára. A specifikus kapcsolódási és behatolási faktorok közé tartoznak az invazív enzimek. Sok baktérium rendelkezik olyan enzimekkel, amelyek segítségével képes a szövetekbe hatolni. Invazív enzim pl. Ez az enzim lebontja a kollagént, a kötőszövet egyik alapelemét, lehetővé téve, hogy a baktérium mélyen a szövetekbe hatoljon.

Ez a folyamat szigorúan anaerob körülmények között zajlik, csak akkor történik meg, ha a szövet károsodott és a vér nem tud oxigént szállítani pl. A hialuronidáz enzim feloldja a hialuronsavat.

Kórokozó mikroszkopikus élőlények okoznak vagy okozhatnak betegséget. Különböző típusú kórokozók közé  baktériumok ,  vírusok ,  egysejtűek   amőbaPlasmodium, stb ,  gombákparazita férgek laposférgek és fonálférgekés a prionok.

Sztafilo- és sztreptokokkuszok, valamint klosztridiumok termelik. A sztreptokináz a vérrögöket bontja le, így a baktérium könnyebben terjed tovább a szervezetben.

Patogenitás

Jellemző a sztreptokokkuszokra, de kis mértékben sztafilokokkuszok is termelik. A Str. Ilyen hatású a Cl. A leukocidinek a leukocitákat fagocitákat károsítják.

Néhány kórokozó olyan kémiai anyagokat választ ki, amelyek specifikusan a fehérvérsejteket pusztítják el. Ilyen kórokozó például a Sta. A genny felhalmozódása a fertőzött területen a fehérvérsejtek pusztulásának következménye.

A Sta. Ennek eredményeként a fehérvérsejtek és az immunrendszer más védekezői nem jutnak el a fertőzés helyére. A sztreptokokkuszokra jellemző a dezoxiribonukleáz termelése, ez szintén részt vesz a genny kialakításában. A baktériumok többféle módon képesek legyőzni az immunrendszer védekező működését.

Egyes kórokozók vastag extracelluláris poliszacharid bevonattal, tokkal rendelkeznek pl. Hasonló célt szolgál a glikokalix réteg Ps. Typhi ezzel analóg Vi-antigénje.

Harc a baktériumok ellen

A vasnak speciális szerepe van a bakteriális fertőzésekben. A vas az emberi szervezetben szorosan kötött, a baktériumok számára nem hozzáférhető állapotban van, pl.

Bizonyos baktériumoknak pl. Asziderofórokvaskötő faktorok, melyek lehetővé teszik néhány baktérium számára a gazdaszervezettel való versengést a vasért.

Életmódtanácsok - Immunitás - védettség - 2020.04.26. - hatoscsatorna

Ilyen sziderofór pl. Azok a mutánsok, amelyek nem tudnak enterokelint szintetizálni, virulenciájukat is elveszítik. A kórokozó baktériumok talán leghatásosabb virulenciatényezői a toxinok. Két csoportjukat különböztetjük pikkelyes papilloma hólyag, az exo- és az endotoxinokat 4.

Az exotoxinok további három csoportba sorolhatók: a neurotoxinok pl. A legtöbb exotoxin fehérje, amelyet a sejt kiválaszt a tenyészet sejtmentes szűrletében megtalálhatók.

Baktériumok

Nagyon hatásosak, már kis mennyiségben károsítják a szöveteket. Velük szemben antitoxinok termelődnek. Gyakran plazmid DNS-en pl.

Többségük hőhatásra inaktiválódik, fontos kivétel a Sta. Erős antigének, inaktivált állapotban toxoiddá alakíthatók antigén tulajdonságuk megmarad, mérgező hatás nélkül. Az exotoxinok tipikus példája a Cl. A legerősebb ismert toxin 1 gramm képes megölni 1 millió embert.

A toxint a gyomorsav nem pusztítja el, sőt aktiválja. A toxin az ingerületátvitelt zavarja az ideg—izom kapcsolatoknál. Ezek is a vastagbél hámsejtjeinek elektrolit kibocsátását fokozva okoznak erős hasmenést, de nem a cAMP, hanem a cGMP szintjének növelésével. A Shigella dysenteriae által termelt shiga toxin a vastagbél hámsejtjeit pusztítja el enterotoxin, verotoxina bélben fekélyeket, s ezzel véres hasmenést okoz.